Ha nyelvet akarunk tanulni akkor elengedhetetlen a szótanulás.
És ez egy gürizős tevékenység, amit senki sem szeret.
Érthető, kiírjuk a szavakat, magoljuk őket, aztán, amikor úgy érezzük, hogy végre megtanultuk, és használni kellene őket, nem jutnak eszünkbe.
Az emberi agy felfogóképessége határtalan. Ami a nehézséget jelenti, az, hogy megfelelő helyen, megfelelő időben fel tudjuk idézni a megszerzett tudást.
Ezt a felidéző képességet kell tehát erősíteni.
Hogyan?
Sokféle módja van a tanulásnak- tudományos értekezés igénye nélkül- adjunk néhány tippet, példát.
Az első ilyen, a tankönyv kiválasztása.
A rossz tankönyv az, amelyik alig hoz valami újat, egy évig tanítja ugyanazokat a fordulatokat, és azokból is nagyon keveset. Mert csak egy céljuk van: elnyújtani a tanulást, hogy minél több kötetet el tudjanak adni.
De azt sem nevezném jó módszernek, amikor megadja egy könyv a szavakat, hogy mit kell tudni a témában.
A jó tankönyv olyan, amely a témákat körbejárja, azonos szótípusokat ad meg, és lehetővé teszi, hogy ezekkel dolgozzunk. Úgy tanuljunk szavakat, hogy logikus összefüggés legyen köztük.
Ha kiírom a szótárba, hogy: valamint; -ból, ből; alma; bélyeg, stb. akkor, ha sokszor átnézem, már tudni is fogom a szavakat. Mert már emlékszem, mi következik, mondjuk az alma után a füzetben. De ettől még használni nem tudom.
Lássunk tehát néhány módszert!
1 Kigyűjtöm a háztartási eszközök nevét (mert a jó könyv éppen a konyhával foglalkozik, és ehhez megadja a szavakat is), aztán kimegyek a konyhába, és mindegyik eszközt a nevén nevezem. Kávéfőző, mosogató, kenyérpirító, stb. Ami otthon található. Aztán ezt másnap megint megcsinálom. Aztán már nem viszem a papírt, hanem a tárgyak nevét felidézem, amikor használom őket. Lesz egy-két dolog, amit nem tudtam megjegyezni, csak azt ellenőrzöm később.
Ugyanezt megcsinálhatom a ruhákkal, ha kinyitom a szekrényajtót, és nevükön szólítom őket. Az emberek külsejének leírását divatlapok figuráin gyakorlom.
A sort lehetne folytatni. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nem szavakhoz -a szótárhoz - kötődik az idegen szó, hanem a tárgyakhoz. Aztán, amikor beszélnem kell róluk, éppen azokról a tárgyakról fog eszembe jutni a nevük.
2. Papírokkal dolgozhatom. Egy lapot felnégyelek, vagy nyolcadolok, és témák szerint csoportosítom a szavakat. Felírom az egyikre a színeket, a másikra az igéket, a következőre a kifejezéseket, aztán a negyedikre a ragokat, stb. Így egy helyen lesznek az egyfajta szavak. Ezeket aztán, amikor a következő témára érek, lehet bővíteni, hozzá írni. És ezekkel a cetlikkel lehet kártyázni. Ha utazom a buszon, előveszem és átnézem őket. A magyar jelentést nem kell mindegyikhez odaírni, amit sejtek, tudni vélek, csak idegen nyelven írom le.
Ilyenkor nem baj, hogy olyan is rákerül, amit már ismerek, de a csoporthoz tartozik . Ez ugyanis erősíti a tanulást. Ha a cédula megtelt, a szavakat megtanultam, akkor kiveszem a pakliból, és újakat készítek.
Ez a módszer elősegíti a tudatos tanulást, és a rendszert. Legközelebb ugyanis jobban figyelem a szöveget.
3. A diákok egy része nem is tanul szavakat. Azt hiszi, ha ráírja a szót (olykor még rá sem írja), akkor meg fogja jegyezni. Vagy azt gondolja, eljutott a szöveg megértéséhez, és ezzel már el is érte az eredményt.
Véleményem szerint a szótanulás elengedhetetlen.
4. Vannak „tankönyvi” módszerek. Pl ki kell találni a szó jelentését a szövegből. Mindig jó, ha azért pontosítjuk.
5. Vannak tanárok, akik Isten ellen való véteknek tartják, ha a szöveget a diák lefordítja magyarra, vannak, akik lefordítják. Erről most nem nyitnék vitát. De a szavak tanulása mindig együtt jár a pontos magyar jelentéssel.
6. Vannak szorgalmas emberek, akik pl. mondogathatják a mindennapi életükben, hogy most éppen mit csinálnak. Az „állok” vagy ülök” mellett a kimegy a konyhába, szendvicset készít, stb.
7. Ugyanezt megcsinálhatjuk az utcán, a postán, a boltban, stb. Mindeközben az éppen most gyakorolt, tanult nyelvtant alkalmazom. (múlt idő, feltételes mód, stb.)
8. Gyakori az elmesélek egy történetet-téma is. Ezeknél az utóbbi témáknál úgy tanulom a szavakat, hogy ha valamit nem tudok az adott nyelven, utána/közben megnézem az adott szó jelentését.
De ezeknél az utóbbi eseteknél már a beszéd gyakorlása is előkerül!
9. Tanulhat valaki szavakat úgy, hogy egy könyvet olvas, és kiírja a szavakat. Először sok lesz. Utána kevesebb. A könyvek esetében ugyanazok a szavak szerepelnek. Így, mire a végére érek, megjegyzem őket. Külön tanulni sem kell.
10. Ugyanezt megteheti filmekkel is. Először nézzen meg egy filmet magyarul. Ha ismeri a cselekményt, akkor a második megnézésre már az nem vonja el a figyelmét a nyelvtől. Csak a szófordulatokat figyelheti. A filmekben is azonos a szókincs, így itt is segít az ismétlés.
A sort hosszasan lehet folytatni.
Tessék választani!
Farkas L Rozália